Az állam sokféle feladatot ellát, melyek közül az egyik legnagyobb költségvetési tétel a szociális ellátó rendszerek fenntartását szolgálja, melybe különféle segélyfolyósítások is beletartoznak. A leghátrányosabb helyzetű polgárait nem hagyja magára az állam, számukra társadalmi szolidaritás elvén minimális megélhetést biztosító összeget folyósítanak. Egy másik nagy lélegzetvételű feladatkört jelent a helyi közjószágok előállítása, amit mind központi szinten, mind önkormányzati szinten ún. közfeladatok keretében végeznek.

A közfoglalkoztatási rendszer e két terület összekötésére tesz kísérletet: ha már amúgy is el kell végeztetni értékteremtő munkákat, akkor azt olyan emberek bevonásával tegyük, akiknek különben segélyt fizetnénk. Célja a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek minél szélesebb körű munkába vonása és egyben egyes ágazati-szakmai illetve önkormányzati feladatok ellátása.

A közfoglalkoztatás lényege a két fajta állami szerepvállalás kombinálásából fakadó szinergiahatások minél jobb kiaknázása. Ezek a következők lehetnek:

• Szűrés (munkavállalási szándék, képesség megmérése)
• Aktivizálás (közösség, elvárások, szociális biztonság, munkabér)
• Költségkímélés (erősen támogatott munkaerő, segély megtakarítás)
• Reintegráció (visszavezetés az elsődleges munkaerőpiacra)
• Társadalmi kohézió erősítése (mind a dolgozó, mind az ezt látó polgár részéről), hiszen a közmunkás is adófizető.

Sokszor olvashatjuk, hogy a közfoglalkoztatás legnagyobb szerepe az, hogy visszavezesse az embereket az ún. elsődleges munkaerőpiacra, tehát végül magáncégeknél illetve a közszférában helyezkedjenek el. Sajnos a közmunkák nagyon sok településen nem másodlagos munkaerő-piacként, hanem elsődlegesként funkcionálnak. Egyszerűen nincs hova visszavezetni az embereket. Az önkormányzat a legnagyobb és sokszor az egyetlen foglalkoztató. Ha ezen akarunk változtatni, akkor arra kell keresni a választ, hogy miként vonzzuk be a vállalkozásokat a kistelepülésekre vagy közeli városokba. De ez más terület feladata, nem a közfoglalkoztatásé.

A másik gyakran ide kevert téma a felnőttképzés, és úgy általában a munkaügyi központok megreformálása. Bár nyilvánvalóan kapcsolódnak a közmunka-programokhoz, de attól különválasztanám ezeket a témákat, mert a munkaügyi központok szolgáltatásait nem csak a tartósan munkanélküli, alacsonyan képzett emberek veszik igénybe. Márpedig közmunkára szinte csak ők jelentkeznek.

Természetesen elfogadom, ha komplexen akarjuk kezelni és egybegyúrni a közfoglalkoztatás – munkahelyteremtés – munkanélküliek fejlesztése témákat. De ezek közül a közfoglalkoztatás egy viszonylag szűk, jól behatárolható terület, amire egészen konkrét, gyakorlati javaslatokat lehet tenni, én a döntéshozók helyében először ezekre fókuszálnék. És más javaslatcsomagba tenném pl. a falusi gyerekek iskolába szállításának megkönnyítésének problematikáját. A közfoglalkoztatásnál három pontra fókuszálnék:

1. Hogyan tehető tartalmasabbá a közmunka? Milyen közfeladatokat lehetne még bevonni ebbe a körbe? Hogyan lehetne növelni a közmunkák között a magasabb hozzáadott értékű feladatok részarányát? – fontos, hogy amennyire lehet, tehermentesítsük az önkormányzatokat és használjuk ki a közfeladat-ellátás és közmunka-programok összekapcsolásából eredő (főként anyagi) hasznokat. Emellett meg kellene adni a lehetőséget, hogy a közmunkások egy része bonyolultabb, szakértelmet igénylő munkát végezhessen, és elsajátíthassa az ehhez szükséges készségeket. Így nagyobb eséllyel tudnának visszatérni/belépni a munkaerő-piacra.
2. Hogyan egyszerűsíthető a finanszírozási rendszer? Mivel lehetne kiváltani a pályázati eljárást? - a pályáztatás nagy bürokratikus terhet ró a pályázó településekre, s legtöbbször pont a leghátrányosabb kistelepüléseken hiányzik a pályázatíráshoz szükséges plusz kapacitás és szakértelem.
3. Hogyan növelhető a résztvevők megítélése saját közösségükben? - a közmunka program hasznát az önkormányzat részéről fentebb kifejtettem, a résztvevő közmunkásoknál a haszon kevésbé anyagi – hiszen segéllyel vagy feketemunkával is nagyságrendileg ennyit kaphat kézbe – sokkal inkább mentális. A rendszeres, pontos megjelenések, közösség előtt végzett erőfeszítések, mind szellemileg „szinten tartják” az embert, egy későbbi, esetlegesen felbukkanó állásajánlatig és megbecsülést szereznek a közösségük előtt. Ezért lenne fontos, hogy maradjon a 6-8 órás munkaidő. Valamint fontos, hogy a közmunkások felügyelője köztiszteletnek örvendjen, jó mintákat tudjon közvetíteni – pl. azonnal elküldje azt, aki ittasan jelenik meg.

Önök hogyan változtatnák meg a közfoglalkoztatási rendszert? Egyáltalán, milyen az ideális közfoglalkoztatási rendszer? 

Az alábbiakban az általam legfontosabbnak tartott szempontokat gyűjtöttem össze a hátrányos helyzetű kistelepülések jellemzői és pályázati sikerességük fényében:

• A kinyilvánított céloknak megfelelően érje el az összes potenciális hátrányos helyzetű embert.
• Rajtuk kívül másnak ne legyen lehetősége részt venni közmunkaprogramban. (célzottság)
• Ne igényeljen nagy szakértői gárdát a versenyben való részvétel (alacsony részvételi költségek). Hiszen tudjuk, hogy a hátrányos helyzetű településeknek a többiekhez képest kisebb a helyi intézményhálózatuk, aminek a nagyságával arányosan nő a pályázatok sikeressége.
• Ne igényeljen magas önrészesedési arányt, hiszen a hátrányos helyzetű önkormányzatok költségvetése igen szűkös.
• Az elbírálási szempontrendszer legyen nyilvános, egyértelmű, objektív kritériumrendszeren alapuló, mely alapján nagy eséllyel tudják megbecsülni a nyerési esélyüket a potenciális résztvevők azért, hogy a jelentkezők számára kisebb legyen a sikertelenség esélye és az így elsüllyedt költségek nagysága.
• Ha egy projektet központi támogatás igénybevételével valósítunk meg, a választott finanszírozási forma feltételeinek előírásai miatt ne legyenek jelentősen magasabbak a költségek, mintha azt a rendelkezésünkre álló saját forrásból valósítanánk meg.
• Cél- és ne eszközközpontú gondolkodásra ösztönözzön, a feltételek megszabásánál ne a kívánt eredményhez vezető utat szabják meg, hanem csak a helyes irányt.
• Minél átláthatóbb és hatékonyabb felhasználására ösztönözzön. (a közpénzzel való gazdálkodás minimum feltételei)
• A kiírások valódi igények felmérésén alapuljanak.
• Csökkentenie kell a potenciális vesztesek számát és költségét.

Emellett fontos lenne a másik két területen is meghatározni azt a kritérium-rendszert, amely alapján majd gyakorlatban is hasznosítható javaslatokkal lehet élni. Tehát olyan kérdésekre keressük még a választ, hogy mit jelent az értékteremtő (köz)munka?

Hogyan érdemes mérni a közmunkások teljesítményét? Mivel ösztönözhetőek a résztvevők a gondos  munkára? Milyen feladatokat lehetne még közfoglalkoztatással megoldani? Hogyan lehet az állandó önkormányzati feladatokat pár hónapos, eseti közmunka-projektekbe vonni? Hogyan lehet a munkához szükséges eszközök beszerzésének terhét csökkenteni?

Ha van személyes tapasztalata vagy elvi meglátása a témával kapcsolatban, kérjük ossza meg velünk! Gondolkodjunk együtt közös ügyeinken!