Az Európai Zöld Párt (EGP) és a Lehet Más a Politika (LMP) ennek a „Zöld Fordulat” programnak európai uniós szintű megvalósítását tűzte ki célul. Azt javasoljuk, hogy az EU 5 év alatt 500 milliárd eurós befektetéssel hozzon létre 5 millió új, ún. „zöld galléros” munkahelyet, azaz olyan állásokat, amelyek a környezeti iparban, a környezetkímélő ágazatokban, az erőforrás-takarékosság elősegítésében jönnek létre. Ez jótékony foglalkoztatási hatása mellett az európai zöld gazdaság erejét is megnövelhetné, csökkentve az Unió környezeti terhelését és éllovassá téve azokban az ágazatokban, amelyek a jövő motorjai lesznek.
A fejlesztéseknek, melyek állami és magánforrások kombinálásával érik el az 500 milliárdos (évi 100 milliárdos) szintet, a következő területekre kell koncentrálni:
Energiatakarékossági beruházások az építőiparban. Ez utólagos hőszigeteléseket, nyílászárócseréket, gépészeti felújításokat éppúgy jelent, mint a megújuló energiaforrások hasznosítását annak érdekében, hogy töredékére csökkenjenek a háztartások és az intézmények fűtési és hűtési költségei és energiafelhasználása;
- Infrastrukturális beruházások, kutatás és fejlesztés a megújuló energiák területén – nap, szél, megfelelő biomassza, geotermikus, kis léptékű vízenergia, stb. – annak érdekében hogy a megújuló források mindenki számára elérhetőek és kifizetődőek legyenek Európában;
- Egy európai szintű intelligens elektromos hálózat kialakítása, amely lehetővé teszi a kis energiatermelők számára is a hálózati betáplálást, biztosítja a változó teljesítményű megújuló források lehető legteljesebb használhatóságát és intelligens módon kombinálja a különböző energiaforrásokat;
- Szennyezés-csökkentés, anyag- és energiahatékonyság az ipari felhasználóknál;
- Hulladékcsökkentés az újrahasznosítás javítása, a visszaváltható és újrahasználható termékek arányának növelésével, a termelési folyamatok anyagigényének és hulladéktermelésének csökkentése, valamint a tartós és az eldobás helyett javítható termékek támogatásával;
- Zöld és energiatakarékos megoldások alkalmazása révén a háztartási és egyéb hétköznapi berendezésekben a számítógépektől a hűtőszekrényekig és világítótestekig, a mindennapi elektromosenergia-felhasználás drasztikus csökkentése;
- A közlekedési rendszerek átalakítása társadalmilag igazságosabb és kevésbé szennyező és energiaigényes irányba: a közösségi közlekedés (mindenekelőtt a kötöttpályás közlekedési módok – vasút, villamos) fejlesztésének előtérbe tolása a közúti fejlesztések helyett az európai, a tagállami és a helyi (települési) szinteken egyaránt;
- A közúti közlekedésben az alacsony fogyasztású és alternatív meghajtású járművek kifejlesztésének és elterjedésének segítése (pl. a megfelelő infrastruktúra kialakítása);
- A fenntartható mezőgazdasági termelési módszerek támogatása, az alacsony energia- és vegyszerhasználat kedvezményezése, a helyi termékek helyi piacokra jutásának támogatása, a rövidebb élelmiszer-láncok és az alternatív termelő-fogyasztó kapcsolatok elősegítése
- Fenntartható, tartamos erdészeti kezelési és gazdálkodási módszerek támogatása a biodiverzitás megőrzése és a helyi munkalehetőségek bővítése érdekében;
- Természetvédelmi és tájrehabilitációs beruházások a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása és új, a helyi közösségek számára elérhető munkahelyek megteremtése érdekében;
- A természettel együttműködő vízgazdálkodási beruházások, ártér-rehabilitációk, elsorvasztott élővízrendszerek újraélesztése és az erre alapozó gazdálkodási formák támogatása;
- A fentiekhez szükséges munkaerő rendelkezésre állását megalapozó oktatási és képzési programok létrehozatala, a meglevő oktatási rendszerek átalakítása ennek érdekében, valamint jelentős befektetések a kapcsolódó kutatási és fejlesztési tevékenységekbe.
Honnan vegyünk 500 milliárd eurót?
Jóllehet a program megvalósításához szükséges 500 milliárd euró felfoghatatlan összegnek tűnik, valójában európai léptékben közel sem rugaszkodik el a realitásoktól. Az évi 100 milliárd euró az EU éves GDP-jének kevesebb mint 1 százaléka. Ez jóval alatta marad annak, amit például a UNEP (az ENSZ Környezetvédelmi Programja) javasol az Uniónak (évi 130 milliárd euró), és nem csak GDP arányosan marad alatta más országok (pl. Dél-Korea, Japán) hasonló programjainak, de összességében is kevesebb, mint amit pl. egyedül az Egyesült Államok a válság kirobbanása óta zöld programokra és beruházásokra költött (110 milliárd euró). Különösen nem irreális az összeg, ha összevetjük azzal, hogy az EU tagországai a pénzügyi krízis kezdete óta (nem egész egy év alatt) több mint a kétszeresét (kb. 1000 milliárd euró) használták el a pénzügyi szektor és a bankrendszer stabilizálására. A pénzügyi rendszerek megfelelő szabályozása, az adóparadicsomok felszámolása, az adóelkerülés csökkentése, a spekulatív műveletek visszaszorítása és adóztatása pedig a spekulatív műveletek helyezz részben ezek felé a szektorok felé irányíthatnák a befektetési lehetőségeket kereső magántőkét, részben pedig a „Zöld Megegyezés” programra fordítható közvetlen állami bevételeket jelenthetnének (erről lásd az LMP korábbi, „Ökológiai ugrás” című anyagát: http://www.lehetmas.hu/hirek/39)
