A csabai önkormányzat újra felkérte az IFUA Horvath&Partners tanácsadóit, hogy Békéscsaba tulajdonában lévő gazdasági társaságok egységes irányítási rendszerét kidolgozza. 2006-ban már írtak egy háttéranyagot a témáról a polgármester felkérésére, azonban a javaslatok végrehajtása elmaradt. A téma újra napirendre került és az ígéretek szerint évente átlagosan jelenértéken 62,5 millió forintot spórolhatunk meg 2011 és 2015 között. A valóság ezzel szemben az, hogy a várható megtakarítást egyáltalán nem biztos, hogy realizálni tudja a város, míg a Fidesz embereinek bebetonozását garantáltan megkönnyíti az új struktúra.

Látványos pótcselekvés és a hatalomátmentés eszköze

Ha visszakeressük a pár évvel ezelőtti jegyzőkönyveket, nem nagyon találunk olyan képviselőt, aki panaszkodott volna a cégek éves beszámolóinak elfogadásánál a gyenge működésre. Mire ez a nagy igyekezet a csabai vállalatok és intézmények átszervezésénél?

Egyrészt a tulajdonosi kontroll igényének erősödése és az átszervezési, egységesítési láz az általános gazdasági helyzet romlásával függ össze. A képviselőtestület tehetetlenségének látszatát csökkentendő kéri a Fidesz-frakció számon az önkormányzati cégek vélt vagy valós pazarló működését. Pusztán pótcselekvésnek tekinthető.

Másrészt az egész átalakítás hátterében vélhetően a polgármester úr azon törekvése áll, hogy kézi vezérlésre állítsa az összes önkormányzati tulajdonban lévő céget és a város intézményeit. A leendő törzsház-konszern élére Vantara saját bizalmi emberét fogja ültetni, és rajta keresztül könnyedén át tudja vinni az akaratát. Ahogy később látni fogjuk, az új struktúra tökéletesen illeszkedik a fideszesek centralizációs irányvonalához, az egyszemélyi, tekintélyelvű vezetéshez. Sajnos ezzel a város polgárai és képviselőik kiszolgáltatottabbak lesznek, hiszen sokkal kevésbé lesz lehetőségük kontrollálni és betekintést nyerni a vállalati és intézményi működésbe, csökken az átláthatóság. Ez pedig a korrupció melegágyát jelenti.

Ha hinni lehet a városi pletykáknak, Vantara Úrnak előbb-utóbb választania kell az országgyűlési és a polgármesteri cím között és ő már letette a voksát az előbbi mellett. No persze nem szívesen mondd le a hosszú évek alatt megszerzett befolyásról a békéscsabai gazdasági életben, ezért találta ki a konszern-átalakítást.

Vajúdtak a hegyek…

De nézzük mivel érvel a 130 oldalas szakmai háttéranyag!

Az IFUA szerint létre kellene hozni egy konszern-vállalatot a Vagyonkezelő Zrt. (VAK Zrt.) vezetésével és a támogató tevékenységeket egységes szervezéssel kellene a továbbiakban megoldani. Az alábbi feladatok városi szintű központosításával érhetőek el megtakarítások:

• Infrastrukturális szolgáltatások: takarítás, őrzés-védelem, karbantartás-üzemeltetés
• Beszerzés-ellátás: Anyagbeszerzés, eszközbeszerzés, Biztosítások és egyéb pénzintézeti szolgáltatások, telekommunikáció, Beszerzés- és ellátási feladatok ellátása
• Energia beszerzés
• Informatikai infrastruktúra és alkalmazások beszerzése
• Gazdasági- és munkaügyi adminisztráció
• Jogi képviselet és tanácsadás

A törzsház-alapítás önmagában kb. 26 millió forint költséget jelent.

Becslésük szerint „az intézkedéscsomagtól várható összmegtakarítás 2015-ig 293 millió forint (jelenértéken kb. 250 millió forint).” Ha ezt gyorsan elosztjuk néggyel, akkor megkapjuk, hogy évente átlagosan 62,5 millió forinttal marad több az önkormányzat zsebében. Ez Békéscsaba 2011-es kiadási főösszegének 0,22 %-a.

S hogy miért éppen 250 millió? Lássunk egy példát a számszaki adatokra!

„A centralizált beszerzés számszerűsíthető – tapasztalatok szerint eszköz- és szolgáltatásfajtánként összességében kb. 4-10% költségmegtakarítást lehetővé tévő – előnye, hogy a nagyobb rendelési tételnagyság miatt a fajlagos beszerzési költségek csökkennek. Jelentős költségelőnyök realizálhatók továbbá a készletoptimalizálás, a raktári állományok minimalizálása, a jobb munkaszervezés és a létszámcsökkenés révén.”

Tehát a tapasztalatok szerint nagyjából 4-10% várható. Hogy éppen Békéscsaba vállalatainak pontosan mekkora spórolást jelentene, ha közösen vennék az A4-es papírt a nyomtatókba – nos, ennek a bonyolult számításnak nem jutott már hely a 130 oldalas tanulmányban. Ugyanígy a többi központosított tevékenységnél sincs alátámasztva konkrét számításokkal a megjelölt összeg, így nehéz is lesz számon kérni bármit is az átszervezés lezajlása után.

Adva van egy bő lére eresztett dolgozat, ami a végén egy igen szerénynek mondható eredménnyel kecsegtet. Nem mintha nem örülnék, ha Békéscsaba vezetősége 62,5 milliót tudna megspórolni a következő években, de az anyagot elolvasva sajnos nem lettem teljesen meggyőzve arról, hogy valóban számíthatunk-e megspórolt milliókra. Ugyanis a szakmai háttéranyag nem tárja fel az ok-okozati viszonyokat, amelyek a - vélt vagy valós - nem optimális vállalati kontrollt előidézik.

A gyökérproblémákról

Valóban léteznek bizonyos kockázati tényezők, amelyek megnehezítik a képviselőtestület irányítását az általa tulajdonolt cégek felett.

A problémahalmaz, mely az önkormányzatot és a gazdasági társaságainak viszonyát jellemzi, háromszintű. A zavar első szintű jeleit a folytonos viták a társaságok vélt vagy valós magas működési költségeiről; az informális, ad hoc kontrollmechanizmusok túlsúlya és a formális eszközök jelentéktelen információtartalma jelentik. Ám ezek csak a felszínen észlelt gondok, melyeket a rosszul kialakított feladat- és hatáskörelosztás okozza. A legkörültekintőbben kialakított kontrolling szabályzókör sem képes jól működni, ha olyan elemeket kérünk számon a szervezeti egységek vezetőitől, amelyekre nem lehetnek hatással.

A második szinten lévő, strukturális zavarok oka a politikusi és tulajdonosi szerepkör párhuzamos jelenléte. A képviselők egyrészt tulajdonosi jogosítványokat kapnak megválasztásukkor, másrészt négyéves ciklusokban gondolkodnak és a (medián-)szavazóik igényeit szeretnék kielégíteni rövidtávon, hogy legközelebb is megválasszák őket. Az ebből fakadó politikusi célok nem mindig esnek egybe a tulajdonosi, hosszú távú érdekekkel. Egymásnak sok esetben ellentmondó célokat vezetnek le a képviselők: árminimalizálást és a bevételek – kiadások egyensúlyát (valamint néha nyereséget is).

A harmadik szinten a közszolgáltatások teljesítménymérési nehézségei találhatóak. A közfeladatot ellátó társaságok nem, vagy csupán korlátozott piaci környezetben tevékenykednek. Ebből kifolyólag a költségeik közül több tételt nem a verseny határoz meg, s így az árak és ezzel szoros összefüggésben az egyéni teljesítmények megállapítása igen nehéz. Korlátozott piaci környezetben rendkívül összetett feladat megállapítani a referenciapontokat, amelyekhez képest el tudják dönteni a városvezetők, hogy kihozták-e a maximumot a megbízott szervezetek adott időszaki működésük során.

Ez a szituáció számos vezetési-szervezési visszásságnak adhat teret, ezek:

• A választási eljárás kimenetele nem biztosítja, hogy vállalatirányításhoz szükséges szakértelemmel rendelkező emberek kerülnek a képviselői testületbe;
• az önkormányzati képviselők politikai érdekeiket helyezve előtérbe, közvetlenül próbálják befolyásolni a cégek működését (pl.: saját választási körzetükben legyen először a szennyvíz bevezetve);
• a tulajdonos nincs tisztában azzal, hogy mekkora a reálisan elvárható és a megvalósult szervezeti teljesítmény közti különbség;
• sokszor csak utólag, a beavatkozási lehetőség elvesztése után ismeri meg a tulajdonos a szervezeti eredményt;
• a vállalatok sokszor külön utas stratégiát folytatnak, vagy egyáltalán nem követnek stratégiát.

A nem mérhető hátrányok

Az IFUA ajánlata azonban azon túl, hogy igen szerény megtakarítással kecsegtet, még ráadásul számos veszélyt rejt magában.

„A munka középpontjában azoknak a lehetséges előnyöknek a feltárása és helyi konkretizálása áll, amelyeket az egységes irányítási rendszer megvalósítása esetén a város kiaknázhat, és amelyek összeegyeztethetők a városvezetés stratégiai elképzeléseivel.” – írják a szakértők.

Természetes, hogy egy tanácsadó cég - későbbi megrendelések reményében – minél jobb fényben kívánja feltüntetni az általa kínált terméket. Azonban szakma-etikai szempontból megkérdőjelezhető, hogy míg az előnyöknél a legkisebb, nem számszerűsíthető hasznokat is oldalakon keresztül taglalják, addig a várható hátrányok, költségek szempontjából csak a leglátványosabbakkal kalkulálnak. Azonban az egységes irányítási rendszer kialakítása és működtetése több olyan kockázatot hordoz, amellyel a képviselő-testületnek tisztában kellene lennie mielőtt döntést hoz. Lássuk hát milyen negatív következményei lehetnek a változtatásnak:

Számolni kell az abból adódó hátrányokkal, hogy a közérdekeket csak közvetve tudják érvényesíteni az önkormányzatok, hiszen plusz egy hierarchiaszint épült be, növekedik a hivatali út hossza. Emiatt a közszolgáltatások speciális teljesítményelvárásait (például: megfizethetőség) nehezebb ebben a struktúrában érvényesítni.

A belső elszámoló árak kialakítása vállalatcsoporton belül számos problémát fog felvetni. Tudniillik egy nagyfokú önállósággal rendelkező egység ad át szolgáltatást egy másik egységnek, aki ezért ellentételezést nyújt. Központi egységnek a VAK Zrt. tekinthető esetünkben, akinek joga lesz meghatározni a központosított szolgáltatások (pl.: őrzés-védelem) árát. A tagvállalatoknál kihat a nyereségességre az átadott teljesítmény ára, ezért állandó konfliktusforrást jelent annak meghatározása. Itt kell megemlíteni a keresztfinanszírozás egy bujtatott formáját is. Hiszen az ármeghatározás alkalmat ad arra, hogy olyan díjat határozzanak meg, ami „elszivattyúzza” a többletet a nyereséges tagvállalatoktól a veszteségesek felé. Ezzel elveszik az élvonalbeli cégek vezetőinek motivációját az egyre jobb teljesítményre, ami egy össztársasági szinten romló tendenciához vezet.

Ahogy egy korábbi bejegyzésben írtam, van egy aranytojást tojó tyúk az önkormányzati tulajdonú cégek között, ez a Békéscsabai Vállalkozói Centrum Kft. (BVC) 18 éves fennállása alatt folyamatosan növelte eredményességét és a város vagyonát. Önkormányzati támogatásra sosem szorult – ellentétben a VAK Zrt.-vel. A törzsház-konszernné alakítás részeként minden többségi tulajdonú céget tagvállalattá fognak tenni, kivéve a BVC-t, amelyet beolvasztanak a VAK-ba. A hivatalos indoklásban az áll, hogy  „A két cég tevékenységei hasonló jellegűek, méretük (létszám, árbevétel) nem indokolja a külön gazdasági társaságként való működést.” Bár mindkét cég foglalkozik ingatlanhasznosítással, de a BVC helyi gazdaságfejlesztési, a VAK pedig pusztán vagyonkezelési céllal teszi. A méret alapján pedig minden önkormányzati céget be lehetne olvasztani a VAK-ba, nem csak a BVC-t. „Felmerülhet a veszélye, hogy a Vállalkozói Centrum Kft. által ellátott tevékenységek a beolvadást követően kevésbé jól szervezetten és eredményesen fognak működni vagy elsorvadnak. Ez az önálló divízió-ként való működtetéssel kerülhető el.” – írja a háttértanulmány. A divízióként való működés mindenképpen visszalépés az önálló céges léthez képest, kevesebb figyelmet fog kapni, hiszen egy lesz a sok egység között, így borítékolható, hogy a jelenleginél kevésbé eredményesen fog működni ez a tevékenység. Miközben a helyi KKV-szektor segítéséről zengett a polgármester programbeszéde… Ennyire dilettánsak lennének a tanulmány készítői vagy más indok van a háttérben? Ismét a csabai verebekre kell hagyatkoznunk, akik Vantara Gyula személyes támadásaként értelmezik ezt a lépést a helyi KDNP-s elnök ellen, aki egyben a BVC ügyvezetője is.

Az alábbiakban a háttértanulmányból idézek állításokat, amelyekkel néhány homályos pontra szeretnék rávilágítani.

„A tagvállalatok közötti esetleges elszámolási viták a tagvállalatok magas szintű vezetői helyett a szolgáltató tagvállalati referensei között zajlanak le. Így gyors és szakmai alapú döntések születhetnek elhúzódó és politikai jellegű kimenetek helyett.”

Nehéz értelmezni a „helyett” szót, hiszen jelenleg nincsen tagvállalati viszony az egyes önkormányzati cégek között. Egyébiránt vajon a jövőbeni referensek nem a magas szintű vezetők beosztottjai..? Tehát hogyan lehet technikailag kiküszöbölni, hogy ne politikai jellegű kimenetek legyenek? 

„A VAK Zrt. és a Vállalkozói Centrum Kft. jelenlegi munkaköri összetételéből, valamint a központosított szolgáltatások esetében a tagvállalati kapacitásokat is figyelembe véve feltölthető pótlólagos kapacitások nélkül, esetleg a meglévő kapacitások minőségi cseréjével.”

Ezalatt pontosan mit kellene érteni?

„A gazdasági adminisztráció központosításával a következő nem számszerűsíthető előnyök érhetők el: A központosított gazdasági adminisztráció magasabb szolgáltatási színvonalat, jobb szakmai teljesítményt eredményez. Ez különösen jól tetten érhető az adótanácsadás, adóadminisztráció és a konszolidációs feladatok esetében.”

Ezalatt pontosan mit kellene érteni? Adóelkerülést a nyereség csökkentésével?

„A táblázatokban kalkulált értékek természetesen a közölt feltételezésen nyugszanak, és tájékoztató jellegűek: az itt figyelembe nem vett tényezők hatására a kiadások és megtakarítások igen jelentősen változhatnak.”

Már előre kihátrálnak a felelősség alól? 

„Békéscsabán jelenleg (részben) 36 önkormányzati intézmény működik, ebből 34 kerül most részletesebb vizsgálatra. Jelen elemzés keretében a Polgármesteri Hivatalra, a Dr. Réthy Pál Kórház-Rendelőintézetre és a Hivatásos Önkormányzati Tűzoltó-parancsnokságra nem térünk ki.”

Miért? A válasz: „az adatbekérésre rendelkezésre álló idő rövidsége miatt” elég gyenge lábakon áll, pont a legnagyobb intézményekre nem jut idő?

„Békéscsaba MJV Közgyűlése az alapszabályban felhatalmazhatja az Igazgatóságot olyan testület, képviselet létrehozására, amely biztosítja a tulajdonos számára a folyamatos tájékozódást, véleménycserét a vállalatcsoportot érintő kérdésekben. Ilyen testületet a Közgyűlés maga is létrehozhat.”

Ezalatt mit kellene érteni? Amit megspórolunk a BVC felügyelőbizottságának megszüntetésével, azt új haveri pozíciók alapításával el is költjük?

Javaslatok

Az IFUA által javasolt közös beszerzések, gyakoribb és részletesebb beszámolók ill. városi stratégiából levezetett vállalati stratégiák most, a jelenlegi struktúrában is bevezethetőek. Az önkormányzati testület most is felállíthat egy bizottságot vagy megkérhet külsős szakértőket, hogy járjanak el az érdekében és erősebben kontrollálják a tulajdonukban lévő cégek eredményességét. Azonban a BVC beolvasztásával és a többi cég tagvállalattá tételével távolabb kerül a testülettől a cégirányítás, nő a kiszolgáltatottságuk a VAK Zrt. információ-átadásának. Ezzel pedig éppen ellenkező hatást ér el a képviselőtestület, mint amit szeretetett volna.

Tehát meglátásom szerint most is meg van az eszköztára az önkormányzatnak, hogy nagyobb spórolásra bírja a vállalatait és intézményeit. Közös beszerzések jelenleg is vannak: energia és telefonszolgáltatásnál – ennek a gyakorlatnak a bővítésére nem szükséges 26 millióért átszervezni a cégeket egy konszernbe. A szorosabb kontrollt jelentő gyakoribb beszámoltatásra pedig most is elkötelezheti magát a testület. Ám látni kell, hogy ezekkel az intézkedésekkel sem fogja végleg kiküszöbölni azt az információs aszimmetriát, amely – mint láttuk - kódolva van a rendszerben.