A Lehet Más a Politika – korábbi javaslatainak megfelelően – arra szólítja fel a kormányt, hogy térjen vissza a felelős és átlátható államháztartási gazdálkodás útjára, támogassa az árfolyam-ingadozást csökkentő spekulációs adót, illetve lépjen fel a banki magatartási kódex gyakorlatban történő betartása érdekében.
A forint/svájci frank árfolyam összeomlóban, a kormánypártok szakpolitikusai pedig csak őszre ígérik a segítséget a devizahiteleseknek. Az LMP szerint ez elfogadhatatlan: míg a kormány nyaral, addig a megemelkedett havi törlesztő-részletek miatt lakástulajdonosok ezrei sodródhatnak otthonuk elvesztése felé. A kormánynak saját üdülésének szervezése helyett az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került magyar állampolgárok segítésén kellene fáradoznia.
Az elmúlt napokban a forint a régió valutáit jóval meghaladó mértékben gyengült a svájci frankhoz képest. Míg a cseh vagy a lengyel valuta június során 3 százalékkal gyengült, addig a forint több mint 11 százalékot veszített értékéből a svájci frankkal szemben. Elismerve, hogy a forint gyengülésének okai részben külföldön keresendők, a forint nagyarányú gyengülése, az állampapírhozamok változása, a növekvő kamatfelár arra világít rá, hogy az elmúlt hetek gazdaságpolitikai lépései súlyos károkat okoztak az országnak.
A kormány csak szavakban kötelezte el magát az idei 3,8 százalékos hiánycél, illetve a 2011-es 3 százalékos hiánycél mellett, valójában folyamatosan lazítja a költségvetési és vagyongazdálkodás szabályait, ezzel pedig hiteltelenné teszi a gazdaságpolitikát.
Elsőként a két gazdaságpolitikai outsider, Kósa Lajos és Szijjártó Péter okozott meggondolatlan nyilatkozataival földcsuszamlásszerű változást a forintárfolyamban. Ezzel párhuzamosan a kormány több olyan törvénymódosítást fogadott el, melyek az átláthatatlanság mögé rejtették a költségvetési és vagyonpolitikai döntéseket. Az országgyűlés jelenleg is tárgyalja az államháztartási törvény módosítását, mely rendkívüli mértékben szűkítené a költségvetés feletti nyilvános, parlamenti kontroll lehetőségét (csökkentené a költségvetés tárgyalására rendelkezésre álló időt, 5 százalékos hiányig kitolná a pótköltségvetés készítésének követelményét, valamint kivonná az államháztartási hiány számítása alól az állami cégeknek juttatott tőkét, illetve azok osztalékát). A Fidesz által az átláthatatlanság ködébe burkolt gazdaságpolitika ismét a „trükkök százainak” nyitja meg a kaput – a különbség, hogy ezúttal nem MSZP-s hanem Fideszes pártkatonák irányítása mellett zajlik a választók megvezetése.
Hasonlóképpen hiába vártunk forradalomra a vagyongazdálkodás terén: a mutyi-világ folytatódik, a kormánypárti képviselők szavazataival elfogadott vagyongazdálkodási törvénymódosítással. Ez felhatalmazza a kormányt a pályázat nélküli privatizációra, mely az állami cégek igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjainak kinevezését a fejlesztési miniszter kezébe adja, és amely a kormány hatáskörébe helyezi az állami vagyonkörön belüli ajándékozást. Ez utóbbi pedig egy sor állami vállalatot a banktitok homálya mögé helyez.
Mindeközben a térségből hirtelen kiáramló pénzek jelensége nemcsak a kormányzati felelőtlenségre, hanem a rövid távú pénzmozgások problémáira is fölhívja a figyelmet. A nemzetközi piaci szereplők egymás viselkedését erősítve hordaszerűen menekülnek a térségből, oly mértékben, amit a gazdasági fundamentumok nem indokolnak. Ezeket a rövid távú pénzmozgásokat drágítaná meg az LMP által javasolt spekulációs adó, mely nemzetközi bevezetése esetén alkalmas eszköz lehet arra, hogy stabilizálja a piacokat.
Az LMP felszólítja a kormányt, tegyen lépéseket a piacok stabilizálása érdekében, térjen vissza a felelős és átlátható gazdálkodás útjára, tegyen meg mindent a banki magatartási kódex érvényesítéséért, illetve támogassa a spekulációs adó nemzetközi bevezetését.
